Mi az a szívburokgyulladás (pericarditis)?
A pericarditis a szívburok gyulladását jelenti, amely egy vékony, kétrétegű tasak, amely körbe öleli a szívünket. A rétegek között kevés folyadék található, annak érdekében, hogy megakadályozzák a súrlódást, amikor a szívünk dobog. Az említett rétegetek gyulladásos állapota különböző tüneteket eredményezhet, mint például a mellkasi fájdalom.
A szívburok folyadék további szerepei között megjelenik a szív megfelelő „kenése”, amely segítséget nyújthat a különböző fertőzésekkel szemben. A szívburok szerepe pedig az, hogy szívünket a megfelelő helyen tartsa mellkasunkon belül.
A szívburokgyulladás (pericarditis) általában hirtelen, akkut módon jelentkező állapot, amely akár néhány naptól egészen hetekig eltarthat. A legtöbb szívburokgyulladás kialakulásának oka nem ismert, azonban az esetek 80-90%-ért feltehetően valamilyen vírusos fertőzés a felelős.
Előfordulnak olyan esetek is, amikor a szívburokgyulladást nem vírusfertőzés okozza, hanem olyan egészségügyi állapot, amely a szervezet gyulladásos állapotát eredményezi, mint például különböző rákos megbetegedések vagy gyógyszeres kezelések mellékhatásai.
A szívburokgyulladás (pericarditis) az esetek többségében önmagától megoldódik.
A szívburokgyulladás (pericarditis) tünetei
A legáltalánosabb tünet a mellkasban megjelenő szúró vagy tompa fájdalom, amely hirtelen jelentkezik. A fájdalom mindig a bal mellkasi oldalon jelenik meg, amely kisugározhat az állba, karba vállba és nyakba is. A tünetek igen változatosak lehetnek és nagyban függnek a szívburokgyulladás típusától is.
Az alábbi tünetek szintén megjelenhetnek:
- alacsony láz
- gyengeség vagy fáradtság
- nehézlégzés, főleg fekvőhelyzetben
- száraz köhögés
- szívdobogás
- duzzanat a lábakban és a bokákban
Az említett tünetek rosszabbodhatnak, amennyiben Ön:
- fekszik
- köhög
- mélylevegőt vesz vagy nyel
A szívburokgyulladás (pericarditis) kialakulása
Leggyakrabban a pericarditis oka nem ismert, ezt nevezzük idiopátiás szívburokgyulladásnak. Általánosságban elmondható, hogy a kialakulás hátterében fertőző vagy nem fertőző okok állhatnak.
Fertőző okok:
- vírusok
- baktériumok
- gombák és paraziták (mindkettő igen ritka)
A nem fertőző okok a következők lehetnek:
- szív és érrendszeri problémák például szívroham
- szívburokban kialakuló daganatos megbetegedések
- sugárkezelés
- autoimmun állapotok például lupus
- gyógyszeres kezelések
- anyagcserezavarok, például köszvény
- veseelégtelenség
A szívburokgyulladás (pericarditis) diagnózisa
A pontosabb korkép felállítása érdekében orvosa első körben fizikai vizsgáltokat végezhet el. Amennyiben Önnek valóban szívburokgyulladása van, úgy a folyadék mennyisége megnőhet a tasak két szövetrétege között, amely az orvos számára hallhatóvá válik sztetoszkóp segítségével.
A teljes diagnózis felállításához az alábbi vizsgálatok elvégzésére lehet még szükség:
- mellkasröntgen – megmutatja a szív formáját és az esetlegesen felgyülemlett folyadékmennyiséget
- EKG – ellenőrzi a szívritmust
- MRI, amely részletes képet ad a szívburokról, beleértve azt is, hogy megvastagodott-e, gyulladt-e
- CT vizsgálat – hasonlóan működik, mint az MRI
- vérvizsgálatok – különböző gyulladás markerek felkutatása
A szívburokgyulladás (pericarditis) kezelése
A kezelések nagyon változatosak lehetnek, amelyeket nagyban befolyásolhat a probléma forrásának ismerete vagy annak hiánya. A legtöbb esetben egyszerű és enyhe kezelésekkel enyhülnek a tünetek, mint például pihenés és enyhe gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása.
A kezelések legfontosabb célja, a fájdalom és a gyulladás csökkentése valamint az újra kialakulás kockázatának minimalizálása. Amennyiben a tünetek nem enyhülnek a különböző gyulladáscsökkentő gyógyszerek ellenére sem, úgy utolsó megoldásként műtéti beavatkozásra kerülhet sor, amely során a szívburok eltávolításra kerül, azonban ez nagyon ritka esetben fordul elő.
Kilátások
A pericarditis kezelése akár heteket is igénybe vehet, azonban az esetek túlnyomó többségében a tünetek gyorsan és egyszerűen, komplikációmentesen enyhíthetők. Nagyon ritkán fordulnak elő olyan esetek, ahol az említett kezelések kevésnek bizonyulnak és további beavatkozásokra lehet szükség.
