A szeparációs szorongás nem csak gyermekeknél figyelhető meg, hanem akár felnőtteknél is. A szeparációs szorongás felnőtt korban arra utal, hogy az érintett személyek rendkívül félnek attól, hogy rossz dolgok történnek az életükben fontos emberekkel, például családtagjaikkal.
A kutatók nem tudják, mi okozza ezt a rendellenességet. Általában más szorongásos állapotok mellett jelenik meg, mint például a pánikbetegség, az agorafóbia és az általános szorongásos zavar.
Szeparációs szorongás felnőtt korban és gyermekkorban
A szeparációs szorongás a hat hónapos és három éves kor közötti gyermekek fejlődésének szerves része. Ha a tünetek a késői gyermekkorban is folytatódnak akkor gyermeki szeparációs szorongás zavart diagnosztizálnak.
Ha a szeparációs szorongás felnőttkorban is folytatódik, akkor ennek a felnőttkori változatát fogják diagnosztizálni. A szorongásos zavar tünetei gyermekeknél és felnőtteknél hasonlóak.
A gyermekek esetében a szeparációs szorongás gyakran rendkívüli félelemmel vagy a szülőktől vagy gondozóktól való távollét miatti szorongással jár. Emiatt a gyermek kevésbé hajlandó részt venni eseményeken vagy társasági élményekben, például egy barátnál tölteni az éjszakát, vagy nyári táborba menni.
A felnőttek számára a szorongás a gyerekektől vagy házastársaktól való távollét miatt merül fel. Az iskola helyett a munkavégzés vagy más kötelezettségek sérülhetnek.
Tünetek
Normális, ha aggódunk szeretteink jólétéért. A felnőttkori szeparációs szorongásos zavarban szenvedők nagymértékű szorongást, sőt néha pánikrohamot is tapasztalnak, amikor szeretteik elérhetetlenek.
Az ezzel a rendellenességgel küzdő emberek szociálisan visszahúzódók lehetnek, vagy rendkívül szomorúak vagy nehezen tudnak koncentrálni, amikor távol vannak szeretteiktől. A szülőknél a rendellenesség szigorú, túlzottan bevont szülői neveléshez vezethet. A kapcsolatokban nagyobb eséllyel lesz az ilyen személy a „fennhéjázó” partner.
Egyéb gyakori tünetek a következők lehetnek:
- alaptalan félelmek attól, hogy szeretteit vagy Önt elrabolják vagy halálos sérülést szenvednek
- szélsőséges és tartós tétovázás vagy akár a szerettei közelségének elhagyásának megtagadása
- nehezen alszik el amikor egy bizonyos szeretett személy nincs jelen, mert attól tart, hogy valami történik vele
- a fenti témák bármelyikével kapcsolatos depresszió vagy szorongásos rohamok
Fizikai fájdalmai, fejfájásai és hasmenései is lehetnek a szorongásos időszakokkal összefüggésben.
A felnőttkori szeparációs szorongásos zavar diagnosztizálásához a tüneteknek romlaniuk kell és legalább hat hónapig fenn kell állnia.
Kockázati tényezők
A szeparációs szorongás gyakran egy szeretett személy elvesztése vagy egy jelentős esemény, például kollégiumba való költözés után alakul ki. Nagyobb valószínűséggel alakul ki felnőttkori szeparációs szorongásos zavar, ha gyermekkorában szeparációs szorongásos zavart diagnosztizáltak Önnél. Azok a felnőttek, akik túlzott gondoskodású szülők mellett nőttek fel, szintén fokozott kockázatnak vannak kitéve.
A felnőttkori szeparációs szorongásos zavart gyakran diagnosztizálják olyan embereknél, akiknél az alábbi állapotok bármelyikét is szintén diagnosztizálták:
- generalizált szorongásos zavar
- poszttraumás stressz zavar (PTSD)
- pánikbetegség
- szociális szorongásos zavar
- személyiségzavarok
Szeparációs szorongás felnőtt korban – Diagnosztizálás
Ennek az állapotnak a diagnosztizálásához kezelőorvosa átfogó vizsgálatot végez, és a szakirodalom szerint felvázolt kritériumokat alkalmazza. E kritériumok szerint az egyik első jel a túlzott félelem vagy szorongás amiatt, hogy a vizsgált személy elszakad a hozzá közelálló személy vagy személyektől. A szorongásnak és félelemnek fejlődési szempontból nem megfelelőnek kell lennie. Ezen kívül:
- felnőtteknél a tüneteknek legalább hat hónapig jelen kell lenniük
- a tünetek olyan súlyosak, hogy befolyásolják a társadalomban betöltött szerepet és a felelősséget
- a tünetek nem magyarázhatók jobban más rendellenességgel
Orvosa sok kérdést fog feltenni Önnek, hogy eldöntse, megfelel-e a diagnózis kritériumainak. Előfordulhat, hogy a diagnózis felállítása előtt több konzultációra is szüksége lehet egy terapeutával.
A diagnózis előtt előfordulhat, hogy beszélni fognak a családtagjaival vagy barátaival is, ezáltal jobban megérteni, hogy tünetei hogyan befolyásolják a mindennapi életét. Az orvosi titoktartás ebben az esetben is teljesmértékben jelen van. Nem adnak ki semmilyen olyan információt másoknak, amik Önnel kapcsolatosak.
Kezelés
A felnőttkori szeparációs szorongás zavar kezelése hasonló az egyéb szorongásos zavarok kezelésére alkalmazott eljárásokhoz. Orvosa különféle terápiákat javasolhat, vagy előfordulhat, hogy több kezelést is ki kell próbálnia, mielőtt megtalálja az Ön számára megfelelőt. A lehetséges kezelések a következők:
- kognitív viselkedésterápia
- csoportos terápia
- családterápia
- dialektikus viselkedésterápia
- gyógyszerek, például antidepresszánsok, buspiron vagy benzodiazepinek
Összefoglaló
A felnőttkori szeparációs szorongás, ahogyan a nevében van felnőttkorban jelentkezhet. Azonban jelei már gyermekkorban is megfigyelhetők. Más szorongásos zavarokhoz hasonlóan a felnőttkori szeparációs szorongás is hatással lehet az életminőségére, de az állapot megfelelő terápiával kezelhető. Beszéljen egy egészségügyi szakemberrel, ha azt gyanítja, hogy Ön vagy valaki, akit szeret, ennek a rendellenességnek a jeleit mutatja.
