„Egyszer minden gyerek felnő, egyvalakit kivéve…”. Ismerős lehet az idézet azoknak, akik jártasok a mesék (illetve könyvek) világában. Habár nem létezik olyan varázslat a való életben, amely megakadályozná a gyermekek felnőtté válását, néhány felnőtt esetében nehezebb lehet a gyermekkortól való elválás. Ezen felnőttek számára az érzelmi és a pénzügyi felelősség elfogadása is valós problémákat okozhatnak. A jelenség neve: Pán Péter szindróma.
Muszáj megjegyezni, hogy ez egy nem elismert mentális egészségi állapot, ám a szakemberek egyetértenek abban, hogy ez a fajta viselkedésminta hatással lehet az egyén kapcsolataira és életminőségére.
Biztosan előfordult már Önnel is, hogy egy nap kijelentette „Ma nem tudok felnőttként funkcionálni.” A Pán Péter szindrómában szenvedők minden egyes nap ezzel az életfilozófiával élnek együtt. Azonban mivel a Pán Péter szindróma nem bizonyított klinikai diagnózis, a szakértők nem határoztak meg hivatalos tüneteket sem. Az élet egyes aspektusait vizsgálva viszont könnyedén felfedezhetjük a jeleket.
Kapcsolati jelek
Egy párkapcsolatban sok intő jelre lehetünk figyelmesek, például, ha az a benyomása támad a párjával szemben, hogy egyedül nem állná meg a helyét a világban, nagy esély van rá, hogy Ő is a Pán Péter szindróma egyik „áldozata”.
Ennek a legszembetűnőbb jelei a folyamatosan felhalmozódott edények a mosogatóban, a mosás kerülése addig, amíg tiszta ruha áll a rendelkezésre. Ha segítséget is nyújt a házimunkában azért teszi, hogy kicsit élhetőbb körülmények között élhessen.
Emellett előfordulhat, hogy:
- Önre hagyja a komoly döntések meghozatalát,
- elhanyagolja a házimunkát és a gyermekgondozási kötelezettségeket,
- az „élj a mának” elv szerint él és kevés érdeklődést mutat a hosszú távú tervek elköteleződése iránt,
- érzelmi elérhetetlenség jeleit mutatják, például nem akarják címkézni vagy meghatározni a kapcsolatokat,
- ok nélkül költi a pénzt, és egyéb pénzügyi problémákkal küzd,
- következetesen kerüli a fontos kapcsolati kérdések produktív módon történő kezelését.
Munkával kapcsolatos jelek
A Pán Péter szindrómában szenvedők a munka világában is sorozatosan falakba ütköznek.
Előfordulhat:
- az erőfeszítés hiánya, a késedelem vagy a munka kihagyása miatt a munkahely elvesztése,
- kevés valós erőfeszítést tesz az álláskeresés érdekében,
- gyakran hagyja el a munkahelyét, ha unatkozik, kihívást vagy stresszt érez,
- csak részmunkaidős munkát végez, és nem érdekli az előléptetési lehetőségek,
- a képességek fejlesztésének hiánya.
Emellett irreális célok is megfogalmazódhatnak a Pán Péter szindrómában szenvedőkben, például profi sportolóvá válás.
Nincs azzal gond, ha az ember egy nagyobb és nemesebb célt tűz ki maga elé, ám ha ezek a törekvések megakadályozzák a sikert az élet más területein, érdemes a realitás talaján maradni.
Sőt, ezen álmok valóra váltása anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tenne, szintén a Pán Péter szindróma egyik jellegzetes tünete lehet.
Hozzáállásbeli, hangulati és viselkedési jelek
A Pán Péter szindróma egyéb jellegzetes tünetei közé tartozik még a tehetetlenség érzése. Az alábbi észrevételek gyakoriak az érintettek körében:
- megbízhatatlanság,
- érzelmi kitörések stresszhelyzetekben,
- hajlam arra, hogy kifogásokat találjon és hibáztasson másokat, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ők elképzelték,
- alig vagy egyáltalán nem érdekli a személyes fejlődés,
- gondoskodásra vágyás/ elvárás,
- félelem a negatív értékeléstől,
- konkrét tervek helyett több nyitott lehetőség.
Persze a fent felsorolt „tünetek” sok esetben egy átlagembernél is jelentkezhetnek, ám ha egynél több folyamatosan jelen van, az már elgondolkodtató.
A nárcizmus szerepe
A Pán Péter szindrómával kapcsolatban a nárcizmus is sok esetben szóba kerülhet, pedig két különböző fogalomról beszélünk. Az azonban igaz, hogy akik ezzel a szindrómával élnek együtt nárcisztikus hajlamot is mutatnak.
Ennek ellenére nem szabad általánosítani, hiszen nem minden Pán Péter szindrómában szenvedő mutatja a nárcisztikus személyiségjellem tüneteit.
A nárcisztikus személyiségzavar főbb jellemzői, hogy:
- elmulasztja elfogadni az elszámoltathatóságot,
- másokat hibáztat a kudarcokért,
- a személyes vágyakat helyezi előtérbe mások szükségleteivel szemben,
- retteg a kritikától vagy a konfliktustól.
A nárcizmus emellett magával vonzza azt is, hogy az érintett személy másokat alulértékel, valamint az empátia hiánya kíséri viselkedését.
Valóban ennyire negatív a Pán Péter szindróma?
A játékos szemlélet fenntartása segíthet csökkenteni a stresszt és javítani a hosszú távú érzelmi egészséget, következésképpen a gyermekszerű személyiségnek mindenképp megvannak a maga előnyei.
Sőt, a Pán Péter szindrómában élők lehetnek sokkal spontánabbak, és ösztönözhetik környezetüket, hogy élvezze az élet apró örömeit. Emellett a szerető, kedves személyiség sem ritka, melynek köszönhetően egy szórakoztató személyiséggel állhatunk szemben.
A mindennapi élet során ez nem mindig elég. A felelősség felosztása bonyodalmakat okozhatnak a szindrómában szenvedők esetében.
Ha a partnere egy Pán Péter
Nyilván mindenki szeretné támogatni és ösztönözni partnerét a pozitív változás reményében, azonban nem lehet elérni azt, hogy valakit gyökeresen megváltoztassunk, pláne, ha nem áll erre készen.
Ezzel komoly frusztráció alakulhat ki mind a Pán Péter szindrómában szenvedőben, mind a partnerében, ezért oda kell figyelni, hogy mennyire drasztikus megoldásokhoz folyamodik a kapcsolat folytatása érdekében.
Ezzel szemben inkább a saját elvárásait és életcéljait közölje partnerével. Amennyiben tudatára adta, hogy mit vár el a párkapcsolattól és a közös életüktől, és a partnerek céljai nem egyeznek, fontolóra kell venni, hogy elfogadja-e a jelenlegi kapcsolat állapotát, vagy esetleg olyan partnert keres, akivel a célok és ambíciók (ha nem is teljesen, de nagy részben) megegyeznek.
Természetesen a fő cél az aranyközépút megtalálása.
Amennyiben Ön egy Pán Péter
A felnőttkor rengeteg aggodalmat tud okozni: párkapcsolati kihívások, hitelek fizetése, munkanélküliség stb. Röviden összefoglalva nem könnyű olyan életet kialakítani, amelyben produktív tagnak érzi magát a társadalomban. Ilyen esetben normális lehet azt kívánni, hogy visszatérjünk a gondtalan gyermekkorba.
Ha azzal szembesül, hogy kerüli a felnőttkor elengedhetetlen velejáróit (munkát találni, ügyeket intézni, házimunkát elvégezni stb.), akkor fontos megértenie a miérteket.
Ebben az esetben a terápia kulcsfontosságú lehet az okok megtalálásában. A terapeuta segít megvizsgálni a beteg viselkedésmintáit és észrevenni, hogyan befolyásolják kapcsolatait és a sikeresség esélyeit.
