Az emetofóbia egy olyan speciális jelenség, amely a szélsőséges hányástól, a hányás látványától, illetve más emberek hányásától vagy rosszullététől való félelmet vonja maga után. Köztudott, hogy az ilyesfajta rosszulléteket az emberek alapvetően sem szeretik, azonban aki az emetofóbiától szenved, az hajlamos a szokásosnál jobban aggódni a hányás vagy hányinger miatt még akkor is, ha ő személy szerint vagy a körülötte lévő emberek nem is érzik magukat rosszul. Jelen esetben is, mint a legtöbb fóbiánál, már maga a hányás gondolata kiváltja a szorongó érzetet.
A folyamatos szorongás kihatással lehet a mindennapi életre is: folyamatos rettegés a rosszullét gondolatától is. Emellett például maga a vezetés folyamata is gondot okozhat, hiszen sokan az autóban is hányingerre panaszkodnak. Nem beszélve a fürdőszobákról, amivel a beteg egyértelműen összekapcsolja a hányást, mint tevékenységet.
Habár a szorongás egy meglehetősen erős tünet, az állapotot általában terapeuta segítségével lehet kezelni. Emellett pedig léteznek még alternatív megoldások is, mint például az akupresszúrás karkötők, amik segíthetnek legyőzni a hányinger érzetét.
Az emetofóbia tünetei
Az emetofóbia hatására előfordulhat, hogy jelentős erőfeszítéseket tesz meg minden egyes nap, hogy elkerülje a szorongást kiváltó helyzeteket, így nagyban befolyásolja a mindennapi tevékenységeket.
Egyéb viselkedésmódok, amelyek emetofóbiára utalhatnak:
- a hányással társított ételek mellőzése
- lassan, vagy keveset eszik
- gyakran ellenőrzi az ételt (többnyire szaglással), hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem romlott-e
- nem érinti meg azokat a felületeket, amelyeken kórokozó baktériumok lehetnek, például kilincseket, WC-üléseket vagy kapaszkodókat
- kezek, edények, ételek és ételkészítő eszközök túlzott mosása/fertőtlenítése
- kerüli az alkoholfogyasztást vagy az olyan gyógyszereket, amelyek hányingert okozhatnak
- elkerüli az utazást, iskolákat, tömegközlekedést vagy bármilyen zsúfolt nyilvános teret
- légzési nehézségek, szorító érzés a mellkasban vagy fokozott szívverés a hányás gondolatára
Ezeket a viselkedéseket mentális egészségügyi tünetek kísérhetik, például:
- rendkívüli félelem attól, hogy valaki hányni kezd
- rendkívüli félelem, hogy rosszul lesz, de nem talál fürdőszobát
- rendkívüli félelem, hogy nem lesz képes abbahagyni a hányást
- pánikérzet a gondolattól, hogy nem tud elhagyni egy zsúfolt területet, ha valaki hányni kezd
- szorongás, amikor émelygést érez vagy hányásra gondol
- kitartó, irracionális gondolatok, amelyek összekapcsolják a cselekvést egy korábbi hányással járó tapasztalattal (például bármilyen kockás ruházat elkerülése, miután kockás inget viselt a rosszullét alkalmával)
Mint minden más fóbia, az emetofóbia is sokféle lehet, például lehet, hogy ön attól fél, hogy ön lesz rosszul míg másnak az okoz szorongó érzetet, ha más lesz rosszul.
Minek a hatására alakul ki?
Specifikus fóbiák gyakran alakulnak ki a féltett dologgal kapcsolatos esemény után.
Az emetofóbia összefüggésében ez magában foglalhatja:
- rendkívül beteg lesz a nyilvánosság előtt
- rossz ételmérgezés esete
- látva, hogy valaki más rosszul lesz
- ha valaki hánytatja magát
- hányás esetén pánikrohama van
Az emetofóbia akár ok nélkül is kialakulhat, így a szakértők szerint a genetika, illetve az egyén környezete is szerepet játszhat a kialakulásában. Például, ha a családban már előfordult hasonló, speciális fóbia vagy egyéb szorongásos rendellenesség, növelheti az emetofóbia kialakulásának kockázatát.
A jelenség gyakran gyermekkorban kezdődik, ám nem is biztos, hogy felnőttként emlékszünk erre a gyerekkori rossz élményre, amely kiváltotta a fóbiát. Ebben az esetben sem kell aggódni, hiszen a kezelés akkor is segíthet, ha nem tudja, mi okozta eredetileg az emetofóbiát.
Hogyan történik a diagnózis?
Általában fóbiának diagnosztizálják azt, ha egy adott tárgy vagy helyzet hatására rendkívüli félelmet vagy szorongást érez, és amely befolyással bír a magánéleti tevékenységekre is.
Az emetofóbia diagnózisának egyéb kritériumai a következők:
- jelentős félelem- és szorongásválasz, amely közvetlenül a hányás látása vagy elképzelése után következik be
- hányásokkal járó helyzetek aktív kerülése
- az említett tünetek legalább hat hónapig fennállnak
Az emetofóbia néhány fő tünete rögeszmés-kényszeres viselkedéssel jár, így az emetofóbia először rögeszmés-kényszeres betegségként jelentkezhet.
A hányástól vagy más emberek hányásától való félelem olyan erőssé válhat, hogy pánikhoz vezet, ami megnehezíti vagy akár lehetetlenné teszi otthona elhagyását.
Hogyan kezelhető az emetofóbia?
A fóbiák nem minden esetben igényelnek kezelést. Bizonyos esetekben megvan a mód arra, hogy megkerülhetők legyenek, például egy liftet, adott tárgyat könnyebb elkerülni, mint valóban orvosolni a probléma gyökerét.
Akkor célszerű segítséget kérni, ha a fóbia annyira eluralkodik az egyénen, hogy már az életminőségét is befolyásolja.
Expozíciós terápia
Az expozíciós terápiát a specifikus fóbiák leghatékonyabb kezelésének tekintik. A kezelés során egy terapeutával kell majd együttműködni, akinek segítségével a félelem forrásának teszi ki majd magát.
Az emetofóbia kezelésében ez tartalmazhatja egy új étel elfogyasztását, vagy akár ugráló mozdulatokat étkezés után, hogy a hányinger érzete előjöjjön. Emellett különféle technikákat fog majd elsajátítani annak érdekében, hogy megbirkózzon a szorongás és félelem érzetével.
Kognitív viselkedésterápia (CBT)
Ez egy olyan terápia, melynek segítségével megtanulhatja, hogyan lehet azonosítani és megkérdőjelezni a szorongást okozó negatív gondolatokat. Ez magában foglalhatja a fóbiának való kitettséget is. A kitettség mellett a terapeutával együtt foglalkoznak majd a szorongással, és megtanulhatja kezelni önmagában.
Gyógyszeres kezelés
Habár önmagában a gyógyszeres kezelés nem képes kezelni az adott fóbiát vagy megszüntetni azt, bizonyos gyógyszerek hatására a szorongás és pánik tünetei enyhíthetők. A béta-blokkolók segíthetnek megelőzni a megnövekedett vérnyomást és pulzusszámot, valamint az adrenalin okozta egyéb fizikai szorongásos tüneteket.
A benzodiazepinek segíthetnek abban, hogy kevésbé szorongjon, azonban függőséget okozhatnak, és hosszú távú használatra nem ajánlottak.
A d-cikloserin (DCS) nevű gyógyszer előnyös lehet, ha expozíciós terápia során alkalmazzák. Az expozíciós terápia azonban általában önmagában is nagyon hatékony a fóbiák kezelésében, ezért nem feltétlenül szükséges a terápia kiegészítése gyógyszerrel.
