A Diogenész-szindróma egy olyan viselkedési rendellenesség, amely az idősebb felnőtteket érinti. Férfiaknál és nőknél egyaránt előfordul. A fő tünetek a túlzott felhalmozás, piszkos otthonok és a rossz személyes higiénia. A Diogenész-szindrómában szenvedők kivonulnak és elzárkóznak az élettől és a társadalomtól.
Az ilyen emberek gyakran élnek egyedül, és nincsenek tisztában azzal, hogy bármi baj van az otthonuk állapotával és az öngondoskodás hiányával. Ezek az állapotok gyakran olyan betegségekhez vezetnek, mint a tüdőgyulladás, vagy olyan balesetekhez, mint az esések vagy tűzesetek. Gyakran ezeken a helyzeteken keresztül válik először ismertté a személy állapota.
A Diogenész-szindróma gyakran a következő mentális betegségekhez kapcsolódik:
- skizofrénia
- rögeszmés-kényszeres betegség (OCD)
- depresszió
- elmebaj
- függőség, különösen az alkohol
Ezt a szindrómát nehéz kezelni, valamint nehéz lehet azokról gondoskodni, akik ebben szenvednek.
Diogenész-szindróma tünetei
A Diogenész-szindrómát néha középkorú embereknél diagnosztizálják. De általában 60 év feletti embereknél fordul elő, a pedig tünetek általában az idő előrehaladtával jelentkeznek.
A korai tünetek gyakran magukban foglalják a társadalmi helyzetekből való kivonulást és mások kerülését. Az emberek rossz ítélőképességet, személyiségváltozásokat és nem megfelelő viselkedést is kezdhetnek mutatni.
Ez az állapot hosszú ideig fennállhat, mielőtt diagnosztizálják. Ez részben annak az intenzív elszigeteltségnek köszönhető, amely a Diogenész-szindróma tünete.
A nem diagnosztizált személy tünetei a következők lehetnek:
- bőrkiütések, amelyeket a rossz higiénia, bolhák vagy tetvek okoznak
- matt, ápolatlan haj
- benőtt körmök
- testszag
- ápolatlan megjelenés
- megmagyarázhatatlan sérülések
- alultápláltság
- kiszáradás
A személy otthonában nagy valószínűséggel az elhanyagolás és az igénytelenség jelei is megjelennek. Néhány példa:
- rágcsáló fertőzés
- elsöprő mennyiségű felhalmozott szemét a házban és környékén
- intenzív, kellemetlen szag
A Diogenész-szindrómával diagnosztizált személy általában a következő tünetek egy részét, vagy mindegyikét mutatja:
- szélsőséges elhanyagoltság
- mocskos környezet
- túlzott felhalmozás
- tagadás a helyzetről
- nincs zavar vagy szégyen a környezetük vagy a tisztaság hiánya miatt
- a támogatás vagy segítség megtagadása
Kockázati tényezők
A Diogenész-szindróma kialakulását gyakran egy adott esemény váltja ki a tünetek megjelenését. Ez lehet például a házastárs vagy más közeli hozzátartozó halála, nyugdíjazás vagy válás. Azonban egészségügyi állapotok is kiválthatják a tünetek megjelenését, amik a következők lehetnek:
- stroke
- a mobilitás elvesztése ízületi gyulladás vagy csonttörés miatt
- pangásos szívelégtelenség
- elmebaj
- látási problémák
- fokozódó törékenység
- depresszió
Egyéb kockázati tényezők:
- megbízható társ vagy gondozó elvesztése
- mentális betegségek előzménye
- szerhasználat története
- bántalmazás története
- jellemvonások, például introvertáltság
- személyiségjegyeket, például gyanakvást, barátságtalanságot vagy másoktól való általános elszakadást
Ezek a különböző jelenségek mind lehetséges tényezői lehetnek a Diogenész-szindróma jövőbeni kialakulásának.
Diogenész-szindróma diagnosztizálása
A Diogenész-szindrómában szenvedők ritkán fordulnak segítségért. Gyakran diagnosztizálják őket, miután egy családtag segítséget kér a személy nevében. A diagnózist a szomszédok panaszai is eredményezhetik. A Diogenes-szindróma nem minősül betegségnek. Sok más diagnózis is tartalmazza ezeket a tüneteket, amik a következők lehetnek:
- kényszeres felhalmozás
- skizofrénia
- elmebaj
A Diogenész-szindróma két típusa létezik:
Elsődleges Diogenész-szindróma: Ezt a diagnózist akkor állítják fel, ha további mentális betegséget nem diagnosztizáltak.
Másodlagos Diogenész-szindróma: Ezt a diagnózist pedig akkor, ha egy további mentális betegség része az általános diagnózisnak.
Mindegyik csoport az összes diagnosztizált eset hozzávetőleg 50 százalékát teszi ki.
A diagnózis felállításához az orvos nyomokat keres a személy viselkedési és társadalmi történetében. Ebben talán egy szociális munkás tud segíteni. Ez különösen akkor igaz, ha az egyén ellen korábban panaszt tettek a környezetéből, szomszédságából.
A fizikai vizsgálat és az agyi képalkotó tesztek, mint például az MRI vagy a PET vizsgálat, segítenek az azonosításban.
Kezelés
A Diogenész-szindróma néhány ember számára nehezen kezelhető, de a folyamatos ellátás fontos. A rendellenességben szenvedő személyeket életveszélyes betegség vagy sérülés veszélye fenyegetheti, ha nem kezelik. Állapotuk környezeti kockázatokat is okozhat a körülöttük élőknek.
Az orvos megvizsgálja a mögöttes tényezőket, amelyek segítenek a legjobb kezelés kiválasztásában. A személy kompetenciájának meghatározása fontos első lépés. Ha a személy részt vehet saját kezelésében, akkor segíthetnek az olyan viselkedési terápiák, mint például amit kényszeres felhalmozás ellen javasolnak.
A kezelések közé tartozhatnak a szorongás, a rögeszmés-kényszeres betegség (OCD), a depresszió vagy a pszichózis kezelésére használt gyógyszerek.
Támogató csoportok vagy más típusú támogató hálózatok is segíthetnek, ha a személy hajlandó részt venni ezekben.
Az ilyen állapotú személy fekvőbeteghez hasonló kezelést igényelhet. Más esetekben előfordulhat, hogy csak egy gondozót felfogadni a hétköznapi élet támogatásában. Az orvos eldönti, hogyan dolgozzon együtt az egyénnel és családjával, valamint hogyan segítsen a kezelési terv kidolgozásában.
Összefoglaló
A Diogenész-szindrómából fel lehet gyógyulni. Mások segítsége és támogatása fontos része a kezelési tervnek. A veszélyes körülmények között maradó emberek általában nem rendelkeznek jó kilátásokkal a hosszú távú túlélésre vagy az életminőségre.
